Fónyi Géza, Friml (Trencsén, 1899. júl. 6. – Bp., 1971. júl. 25.): festő, főiskolai tanár, Munkácsy- (1953, 1954, 1956) és Kossuth-díjas (1970), kiváló művész (1971). A bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n 1917–1925 között Benkhard Ágost tanítványa volt. 1927-ben Párizsban, Londonban, Olaszo.-ban járt tanulmányúton. 1930–1938 között abbahagyta a festést, rajztanár volt Bp.-en a Kölcsey gimn.-ban. 1936–37-ben a mozaikművészetet tanulmányozta Olaszo.-ban, állami ösztöndíjjal. 1938–1945 között a bp.-i műszaki egy. rajztanára, 1947-től a Képzőművészeti Főisk. alak-rajztanára volt. Nyaranta 1945–1947 között főleg a miskolci, a tihanyi és a szentendrei művésztelepeken dolgozott. Tagja volt az Új Művészek Egyesülete (UME), a Magy. Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete (KÉVE) művészegyesületeknek, a Miskolci Festők Társaságának és a Szentendrei Festők Társaságának. 1924-től volt kiállító művész. Rálátásos csendéletek, konstruktívan festett tájképek és figurális ábrázolások (Tihanyi dombok, 1935; Anya gyermekével, Akt, 1937) után a realizmus jegyében fogantak tematikus kompozíciói (Sakkozók, 1953; Könyvnap, 1953; Borjúszoptatás, 1959). Cementbe ágyazott metlachi csempe felhasználásával a mozaikművészet újszerű alkalmazását valósította meg (Kolozsvár, Szociális Nővérek szentélypadozata; Győr-nádorvárosi templom padlója, 1942; Csorna, Mezőgazdasági Iskola homlokzata, 1943). A pesterzsébeti ravatalozóba készített mozaikfigurája a műszaki egy.-re került. Későbbi mozaikjain fokozottan törekedett a térbeliség és a mozgás visszaadására (Népitáncosok, inotai kultúrház, 1955–57; Mezőgazdaság és Ipar, Bp. XVI. ker. Rendőrkapitányság, 1960; Egészségügyi Világszervezet székháza, Genf, 1966). Első önálló kiállítása 1944-ben meghiúsult, anyagának nagy része elpusztult. Számtalan csoportos, országos kiállítás után 1961-ben a Csók Galériában rendeztek gyűjteményes kiállítást műveiből. Tanulmányokat írt a mozaikról. Több alkotását őrzi az MNG. Emlékkiállítását 1979-ben rendezte meg az MNG. – Irod. Aradi Nóra: F. G. (Bp., 1965); Somos Miklós: F. G. (Művészet, 1972. 5. sz.); Az Emlékkiállítás katalógusában Ó. Jobbágy Zsuzsa bevezetője (Bp., 1979).