Fonyó Antal (Szatmárnémeti, 1919. júl. 23. – Szeged, 1981. dec. 3.): jogász, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok kandidátusa (1961). Jogi tanulmányait a pozsonyi (1937-38) és a bp.-i tudományegy.-en (1939-42) folytatta. A jogi doktorátus megszerzése után ügyvédjelölt, majd a demokratikus rendőrség tisztje, a Bp.-i Rendőrfőkapitányság főelőadója, ill. csoportvezetője volt, bűnügyi munkakörben. 1951-től az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) büntetőjogi tanszékén oktatott, majd 1957. okt. 1-től a szegedi József Attila Tudományegy. (JATE) tanszékvezető egy.-i docense, 1962. aug. 1-től professzora. 1960-1964 között a jogi kar dékáni feladatait is ellátta. Elsősorban büntetéstani kérdésekkel, továbbá a népgazdaság elleni, valamint a vagyon elleni bűncselekményekkel foglalkozott. Több büntetőjogi tankönyv társszerzője volt. Az Igazságügymin. által szervezett Büntetőjogi Koordinációs Bizottság tagjaként részt vett az 1978, évi Btk. kodifikációjában. Tagja volt a Művelődési Min. Jogi Szakbizottságának, 1963-tól az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága Állam- és Jogtudományi Szakbizottságának, továbbá 1960-tól a źAssotiation Internationale de Droit Pénal-nak. – F. m. A bűntetteket megállapító hatályos jogszabályok (társszerzőkkel, Bp., 1951); A büntető törvénykönyv kommentárja (társszerzőkkel, Bp., 1968); Büntetőjogi módszerek és eszközök fejlődése a Magyar Népköztárság büntetőjogában (társszerzőkkel, Bp., 1974); Magyar büntetőjog. Különös rész. (II, társszerzőkkel, Bp., 1981). – Irod. Cséka Ervin: F. A. (1919-1981) (Jogtud. Közl., 1982. 7. sz.).