Földy József (Kecskemét, 1881. ápr. 16. – Bp., 1965. dec. 28.): főiskolai tanár, tankönyvíró, műfordító. A bp.-i tudományegy.-en 1902-ben szerzett tanári oklevelet. Doktori disszertációját a IV. századi latin költőről, Decimus Magnus Ausoniusról írta (Dissertatio de poesi D. Magni Ausonii, 1902). Nagykanizsán, Temesvárott, Debrecenben, Bp.-en, Rákospalotán és Sepsiszentgyörgyön tanított, majd 1923-tól a pápai ref kollégium m.-latin-görögtanára lett. Nyugdíjba vonulása (1947) után Bp.-en élt. Tanártársával, Kardos Gyulával latin nyelvtant és olvasókönyvet szerk. (1907-09), megírta a Pápai Kaszinó 100 éves történetét (1934). Műfordításai közül kiemelkedik Strabon: Geographikájának m. nyelvű átültetése (Bp., 1977), Demosthenes: Válogatott beszédei (Bp., 1903, 1911), Platón: Sokrates védőbeszéde (Bp., 1904). Újgörög novellafordításai (Magy. Szle, 1905) is úttörőek. – F. m. Görög-magyar szótár a gimnáziumi olvasmányokhoz (Pápa, 1931); Hermes-himnusz és egyéb műfordítások (Pápa, 1935). – Irod. Révay József F. J. 1881-1965 (Antik tanulmányok, XIII, 1966); Pamlényi Ervin: A magyar Strabón viszontagságai (Magy. Nemzet, 1981. jún. 28.); Raj Tamás: Az antikvitás jeles tudósa. F. J. emlékezete (Magy. Nemzet, 1985. jan. 17.); Szabó Kálmán: F. J. görög-latin filológiai munkássága (A Pápai Öregdiákok Baráti Körében elhangzott előadás, Bp., 1985).