Földvári Aladár (Bp., 1906. jan. 5. – Ordzsonikidze, SZU, 1973. júl. 20.): geológus, egyetemi tanár, Kossuth-díjas (1951), a föld- és ásványtani tudományok doktora (1952). 1924-ben a bp.-i tudományegy.-re iratkozott be, hol 1928-ban természetrajz-kémia szakos tanári, 1929-ben geológus doktori oklevelet szerzett. Ezt követően a bp.-i műegy.-en az ásvány-és földtani tanszéken lett tanársegéd. 1935-ben ösztöndíjjal Spanyolo.-ban folytatott tanulmányokat, 1938-ban a Földtani Intézet szolgálatába lépett; 1943-1948-ban magántanárként a bp.-i egy. előadója. 1949-ben a debreceni tudományegy. ásvány-és földtani tanszékének tanára. 1966-tól meghívásra, a miskolci Nehézipari Műszaki Egy.-en az ásvány- és kőzettani, majd haláláig a földtani-teleptani tanszék tanára volt. Hallgatóit cseregyakorlaton vezetve, a Kaukázusban érte a halál. Pályája kezdetén Vendl Aladár irányításával részt vett az üledékes kőzetek vizsgálatának hazai megalapozásában. Rétegtani, tektonikai, ősföldrajzi, teleptani és vízföldtani megfigyeléseket végzett Bp. környékén és a bakonyi mangánérc-telepeken. Új módszert dolgozott ki az agyagok mechanikai analízisére. Vendl Aladár munkatársaként részt vett a Bp.-környéki és a börzsönyi löszfajták első üledéktani jellemzésében. A Földtani Intézetben tizenegy évi munkássága során a kőzettani, geokémiai és teleptani feladatok sokaságával foglalkozott, főként Erdély és a Felvidék területén. Utóbb ritkaelem-, ásvány- és érckutatásokat végzett, a Velencei-hegységben térképezett és hasadóanyag-kutatásban vett részt. Kossuth-díját az ásványi nyersanyagok kutatása terén elért eredményeiért, a mecseki uránérc-telepek felderítéséért kapta. Debreceni működését a tanszék modernizálása, az oktatás korszerűsítése, közéleti szereplése jellemzik. Miskolci tanársága idején megújította a szakképzést, felélénkítette a kutatómunkát, kapcsolatot épített ki külföldi egy.-ekkel. Szakirodalmi munkássága több mint száz dolgozat és kéziratos jelentések. Az MTA Földtani Bizottságának és több külföldi geológiai társulatnak volt tagja. A madridi Real Academia de Ciencias Exactas, Fisicas y Naturalesnek l. tagja. Az Orsz. Béketanács elnökségének tagja, aranyérmének tulajdonosa volt. – F. m. A Kassától északnyugatra levő terület földtani viszonyai (Magy. Áll. Földtani Int. évi jelentése, 1939–1940); A szabadbattyáni ólomérc és kövületes karbonelőfordulás (MTA Műsz. Tud. Oszt. Közl., 1952). – Irod. Balogh K.: Dr. F. A. emlékezete (Földtani Közl., 1974); Bendefy László: Prof. dr. F. A. (Ált. Földtani Szle, 1974); Megemlékezés F. A.-ról (Közlemények a debreceni Kossuth Lajos Tudományegy. Ásvány- és Földtani Intézetéből 38. Debrecen, 1974).