Frankel Leó (Óbuda – Újlak, 1844. febr. 25.–Párizs, 1896. márc. 29.): a párizsi kommün munkaügyi minisztere, az I. Internacionálé levelező titkára és Főtanácsának tagja, a Magyarországi Általános Munkáspárt alapító tagja. Marx Károly és Engels Frigyes harcostársa. Az Óbudai Hajógyár orvosának fia. A középisk. négy osztályának elvégzése után 1861-ben Németo.-ba ment, ahol ötvösmunkásként dolgozott és kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Amikor 1867 végén Párizsban telepedett le, már a bécsi Volksstimme tudósítója volt. Megismerkedett Marxszal és bekapcsolódott az I. Internacionálé munkásságába. A francia rendőrség letartóztatta. Börtönéből 1870. szept. 4-én a forradalom szabadította ki. Részt vett az Internacionálé francia szekciójának újjászervezésében, majd a párizsi kommün győzelme után 1871. márc. 29-én a Munka-Kereskedelemügyi Bizottság tagjává választották. Ápr. 20-tól munka- és kereskedelemügyi megbízott. A kommün vezetéséhez Marx segítségét kérte, és fegyverrel védte az első munkáshatalmat az ellenforradalmárokkal szemben. A párizsi kommün bukása után Svájcba költözött. Távollétében halálra ítélték. 1871. aug.-ban Londonban telepedett le, ahol Ausztria-Mo. I. titkáraként beválasztották az Internacionálé Főtanácsába. Marx álláspontjának védelmében az Internacionálé II. londoni konferenciáján (1871. szept. 12–23) és V. kongresszusán harcolt a bakuninisták, ill. a lassalleánusok ellen. 1875-ben Ausztriába utazott, ahol a rendőrség letartóztatta és 1876. febr. 18-án átadta a m. kormánynak. Bp.-en 1876. márc. 22-én, óvadék ellenében szabadlábra helyezték, s ettől kezdve 1883-ig a mo.-i munkásmozgalom fáradhatatlan vezetője. 1876. okt. 10-től az Arbeiter Wochen-Chronik szerk.-je, kezdeményezője a Magyarországi Általános Munkáspárt megalakításának (1880. máj. 18–25.). Forradalmi tevékenysége miatt 1881. jún. 8-án letartóztatták és Vácott bebörtönözték. 1883-ban, kiszabadulása után előbb Ausztriába ment, majd – mivel Franciao.-ban időközben beszüntették ellene az eljárást – 1889-ben Párizsba költözött. Itt újra a nemzetközi munkásmozgalom élvonalában haladt, elnökölt a II. Internacionálé 1889. júl. 18-i alakuló kongresszusán, Engels oldalán harcolt a brüszszeli kongresszuson (1891. aug. 16-23.) a reformisták ellen, szerk. a L'ère Nouvelle (Új korszak) c. folyóiratot. Több ezer párizsi munkás kísérte el utolsó útjára, a Père-Lachaise temetőbe. – Irod. Aranyossi Magda: F. L. (Bp., 1952); Marx Károly levelezése F. L.-val (Társad. Szle, 1951. 3–4. sz.); Krejcsi Rezső: F. L. a párisi Commune magyar vezére (Bp., 1919). – Szi. Murányi Kovács Endre: A barikádok fiai (r., Bp., 1952).