Frid Géza (Máramarossziget, 1904. jan. 25. – Amszterdam, 1989. szept. 13.): zeneszerző, zongoraművész, Bartók-Pásztory-díjas (posztumusz, 1990). 1912-1924 között a bp.-i Zeneak.-n Keéri-Szántó Imre és Bartók Béla (zongora), valamint Kodály Zoltán (zeneszerzés) tanítványa volt. Európa legjelentősebb városaiban koncertezett, majd 1929-ben Amszterdamban telepedett le. Zongorakísérőként és Bartók- interpretátorként is fellépett többek között az USA-ban és a Távol-Kelet országaiban. 1964-1969 között az utrechti konzervatórium kamarazene tanára. – M. Concerto (két hegedűre és zenekarra, 1952); Études Symphoniques (zenekarra, 1954); Ritmustanulmányok (kamarazenekarra, 1959); Tizenkét metamorfózis (fúvósokra és zongorára, 1963); Paganini-variaties (két hegedűre, 1969); Sous roumains (fuvolára, piccolóra, brácsára, hárfára és ütőkre, 1975); valamint kórusok, dalok. – Irod. W. Paap: Symfonische études van G. F. (1955); W. Wijdeveld: G. F. Sonorum speculum (1964); W. Paap: De componist G. F. (1970); F. G. „Búcsúzunk” (Muzsika, 1989).