Gaál Antal (Mohács, 1905. jan. 6. – Lima, Peru, 1975. nov. 9.): bányamérnök. Oklevelét Sopronban a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főisk.-n szerezte (1934). Pályáját az Egercsehi Kőszénbánya mérnökeként kezdte. 1938-ban a dunántúli kőolajbányászat, a Magy.-Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) szolgálatába lépett. Tervei szerint épült többek közt az újudvari olajtöltő állomás, a bp.-i olajtávvezeték bázakerettyei szivattyúállomása, a lovászi cseppfolyósgáz-leválasztó telep s a vele kapcsolatos gázvisszasajtoló kompresszortelep. 1941-ben az ő javaslatára alakult meg az Orsz. Magy. Bányászati és Kohászati Egyesület Dunántúli Olajvidéki Osztálya, a Kőolaj-, Földgáz- és Vízszakosztály elődje. A háború után nagy erőfeszítéseket tett az olajbányászati üzemek helyreállításáért. Már 1945 márc.-ában a kerettye-bp.-i olajtávvezeték egyik elszakadt dunai (csepeli) ágának pótlását tervezte és beruházását irányította. 1948-ban egyik svájci útjáról nem tért haza, egy nagy perui olajtársasághoz Talarába szerződött. Kezdetben konstruktőri beosztásban dolgozott, majd nyugdíjazásáig (1960) a tervezési osztályt vezette. Nyugdíjas éveit Limában töltötte. – Irod. Binder Béla: G. A. (Kőolaj és Földgáz, 1976).