Gaál László (Karcag, 1891, jan. 22. – Karcag, 1964, jún. 13.): klasszika filológus, egyetemi tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa (1957). A kolozsvári egy.-en 1913-ban bölcsészdoktori, 1914-ben tanári oklevelet szerzett. 1913-tól nagykőrösi gimn. tanár, 1928 –48-ban karcagi gimn. ig. Nyugalomba vonulása után a bp.-i ELTE bölcsészkarán mint megbízott előadó előadásokat tartott a szanszkrit, avesztai, óperzsa és oszét nyelvből. 1957-től a debreceni egy. klasszika-filológiai tanszékén egy.-i tanár. Ovidiusból fordított; mint iranista a tudományszak legnevesebb hazai művelői közé tartozott. – F. m. Bacchylides hang- és alaktana (Kolozsvár, 1913); Zur Frage des awestischen und uriranischen O (Kőrösi Csoma Archivum, 1925); Der siebenundvierzigste Jasna des Awesta (Kőrösi Csoma Archivum, 1926); A latin kiejtés kérdése (Orsz. Ref. Tanáregyes. Évk. Debrecen, 1926); A tokhár nép és nyelve (Kőrösi Csoma Archivum, 1928); Über eine Stelle der zoroastrischen Gathas: Jasna XXX. 7. (Zeitschrift für Indologie und Iranistik, Leipzig, 1929); La formule Ahuma Vairya de l'Awesta (Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae, 1950); Zur Interpretation der awestischen Gathas (Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae, 1953); Ursprung des ossetischen Verbalpräfixes ra (Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungariae, 1960). – Irod. Borzsák István: G. L. (Antik Tanulm. 1964. 3–4, sz.)