Galla Ferenc (Udvard, 1888. szept. 23. – Székesfehérvár, 1977. ápr. 19.): r. k. pap, egyetemi tanár, egyháztörténész, pápai prelátus. A teológiát a szaléziánusoknál végezte, a torinói egy.-en teológiából doktorált, 1912-ben szentelték pappá. Káplán, hitoktató, plébános, közben a bp.-i tudományegy.-en bölcsészdoktorrá avatták. Rómában levéltári kutatásokat végzett, majd a váci teológia tanára. A bp.-i tudományegy. hittudományi karának közép- és újkori egyháztörténeti tanszékén ny. rk. (1936), majd ny. r. tanár (1938–50), utóbb a központi papnevelő tanára (1950–59) és rektora volt (1952–55). – F. m. A clunyi reform hatása Magyarországon (Bp., 1931); A Pázmáneum alapítása és a Szentszék (Bp., 1935); Harminckilenc kiadatlan Pázmány levél (Vác, 1936); Borromeo Szt. Károly hatása Magyarországon (Bp., 1937); Marnavics Tomkó János boszniai püspök magyar vonatkozásai (Bp., 1940).