Galsay Ervin (Bp., 1923. jún. 9. – Bp., 1976. dec. 15.): operaénekes (basszus), érdemes művész (1974). Középiskolás korában László Gézánál tanult énekelni. 1942–1944 között az OMIKE-művészakció operaelőadásain lépett fel; Verdi Rigolettójának Ceprano gróf szerepében mutatkozott be. 1946-ban Tóth Aladár szerződtette az Operaházhoz, ezzel párhuzamosan 1948-ig a Zeneakad. kistermében működő Vígopera társulatánál is énekelt. Közben Révész Jenőnél és Székelyhidy Ferencnél tanult tovább. Híres volt memóriájáról és arról, hogy egy-egy szerepet órák alatt tanult meg. Ez képessé tette virtuóz „beugrások”-ra. 1973 őszén nyugalomba vonult. – F. sz. Napóleon (Kodály Z.: Háry János); Don Pasquale (Donizetti); Biterolf (Wagner: Tannhäuser); Frank (Strauss, J.: A denevér); Tschöll papa (Schubert: Három a kislány); Bartolo (Rossini: A sevillai borbély; Sarastro (Mozart: Varázsfuvola); Rocco (Beethoven: Fidelio); Crespel (Offenbach: Hoffmann meséi). – Irod. Gál György Sándor: G. E. Új Élet, 1977. jan. 15.); Lukács Miklós: G. E. sírjánál (Muzsika, 1977. 3. sz.).