Garai Miklós (? , 1366 körül – ? 1434. jan. 17. előtt): nádor. Id. ~ elsőszülött fia, ~ László apja. Tovább fejlesztve családja hatalmát és gazdagságát, a legnagyobb m. feudális magánhatalmat sikerült kialakítania. 1386-ban megmenekülve a garai vérengzésből (Garai Miklós, ? –1386), Zsigmondhoz csatlakozott és a délvidéken szerzett érdemeket. 1387-ben macsói bán lett (1390-ig), 1388-ban a Szerémségben Horváti János seregét verte tönkre. 1390-ben átmenetileg kénytelen volt helyét a Losonciaknak átadni, mert a déli határon végleges konszolidációt nem tudott teremteni. 1392-ben újra előtérbe került. Részt vett a havasalföldi hadjáratban (Perényi Péterrel együtt ~ fedezte Zsigmond visszavonulását, 1395); majd a nikápolyi csatában (1396). Adott szavának megszegésével 1397. febr. 27-én Cillei Herman-nal együtt meggyilkolta a két fegyvertelen Lackfit, ezzel utolsó komoly vetélytársát tette el láb alól. Ugyanebben az évben horvát-szlavon bán lett. 1401-ben a kir. elfogását nem ellenezte, sőt abban részt vett, de testvérét és fiát kezesekül adva kieszközölte, hogy Zsigmondot siklósi várában őrizhesse. Itt jött létre 1401-ben az a liga, amely Zsigmond számára a m. koronát, ~ számára gyakorlatilag korlátlan befolyást biztosított. A ligát Cillei Hermann két lányának Zsigmonddal, ill.~-val kötött házassága is kifejezte. 1402-től 1433-ig nádor volt. Zsigmond hosszú távollétei alatt a kir.-i helytartói címmel forma szerint is felruházott, külföldön „Mo. nagy grófja”-ként emlegetett ~ uralkodott. Egyik alapítója volt Zsigmond Sárkány-rendjének. Zsigmond kíséretében tevékenykedett a konstanzi zsinaton (előkészítette XXIII. János pápa lemondatását), elkísérte Franciao.-ba és Angliába is (1416), az utóbbi helyen ő vezette a diplomáciai tárgyalásokat. 1431-ben Nürnbergbe ment Zsigmonddal, s onnan tárgyalt Velencével. – Szi. Vörösmarty Mihály: A bujdosók (dráma, Székesfehérvár, 1830).