Gartner Pál (Szelepcsény, 1900. aug. 3. – Bp., 1975. márc. 6.): ideggyógyász. Orvosi tanulmányait 1918-ban a bp.-i tudományegy.-en kezdte. Részt vett a Magy. Orvosok Szabad Szakszervezetének megszervezésében, 1919-ben diákmozgalmi tevékenységéért kizárták az egy.-ről. Tanulmányait a prágai német egy.-en folytatta (1920–23), oklevelet a pécsi egy.-en szerzett (1925). 1925–26-ban a nagykállói elmeintézetben ápoló volt, majd alorvos, 1926–33-ban Bp.-en a Szabolcs u.-i Kórházban gyakornok, segéd-, később alorvos. Elmeszakértő volt Matuska Szilveszter perében. Munkásmozgalmi tevékenységéért 1933-ban elbocsátották. 1936–39-ben a bp.-i Schwartzer-intézet ig. főorvosa lett, utána munkaszolgálatosként légóorvos. 1945 után 1946-ig az Orsz. Elmemegfigyelő ig. főorvosa volt. 1946-ban magántanárrá habilitálták. 1946-tól az Alsóerdősori Korányi Kórházban alorvos, megbízott főorvos, 1950-től 1970-ig osztályvezető főorvos volt. Közben 1946-ban ngy.-i képviselő, az Orvosegészségügyi Szakszervezet alelnöke (1946–48). Halála előtt alapítványt tett (Gartner-díj), melyet évente aug. 3-án osztanak ki. – Főleg szociálpszichológiai, gyakorlati ideg- és elmegyógyászati problémákkal foglalkozott. Pszichoanalitikusként közreműködött Szirmai Rezső Fasiszta lelkek (Bp., 1946) c. művének megírásában. Lefordította W. Stekel Üzenet az anyáknak c. művét. – F. m. Válságos lelki élmények (Bp., 1943); Lélektan és kórlélektan (mélypszichológiai megvilágításban) (Bp., 1949); Ösztön, kultúra, illúziók (Bp., 1934); Szenvedélyek és kedélybetegségek mélylélektani gyógyítása (Bp., 1939); Bűn és büntetés (Bp., 1939). – Irod. Gartner-díj (Orvosegészségügyi Dolgozók, 1979. szept. 1.).