Gedeon Tihamér (Rimaszombat, 1898. aug. 3. – Bp., 1967. dec. 24.): vegyészmérnök, bauxitkémikus, a kémiai tudományok kandidátusa (1952). Vegyészmérnöki oklevelet a bp.-i műegy.-en szerzett (1925). 1928- tól az ALUÉRC Bánya és Ipari Rt. gánti laboratóriumának vezetője. 1932-ben a Földtani Intézet vegyésze lett. 1935–38-ban Indiában volt bauxitvegyész. Hazatérése után az ALUÉRC-nél, 1945-től 1960-ig, nyugdíjazásáig a Magyar-Szovjet Bauxit Alumíniumipari Rt.-nál (MASZOBAL), az Alumínium Iparigazgatóságon, az Iparügyi Min.-ban és a Fémipari Kutató Intézetben működött. A bauxit ipari hasznosítása c. tárgykörben egy.-i magántanárrá habilitálták (1949). Elsőként írta le a bayerit megjelenését természetes körülmények között. Hazai dolomitból száraz eljárással fémmagnéziumot állított elő és fontos szerepe volt a magyar bauxitkataszter munkálatainak megkezdésében, a hazai műkorundgyártás megindításában. Tudományos eredményei mellett az ismeretterjesztő irodalomban is maradandót alkotott. – F. m. Kémiai technológia. Timföldgyártás (Bp., 1959). – Irod. Bidló Gábor: G. T. emlékezete (Földtani Közl., 1969); Kovács János-Nemes Vilmos-Őrsi András: Bauxitbányászat Fejér m.-ben, 1926-1976 (Kincsesbánya, 1976).