Geleji Sándor (Nagykikinda, 1898. máj. 17. – Bp., 1967. nov. 3.): kohómérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1950, r. 1954), Kossuth-díjas (1951, 1955). Tanulmányait a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főisk.-n végezte, ahol 1926-ban szerzett oklevelet. 1934-ben műszaki doktor lett. 1926–1935 között a Magy. Rézhengerműveknél, 1935-től 1949-ig a Csepeli Fémmüveknél működött. 1946-tól a soproni kohómérnöki karon a kohógéptan tanszék tanára. 1949-től csak oktatói és tudományos munkásságot folytatott. 1952-től a kohómérnöki kar Miskolcra költözésével munkásságát a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen folytatta. – A kohászat gépészeti és elméleti mechanikai problémáival foglalkozott. Célja az alakítógépek és szerszámok addig jobbára empirikus méretezését felváltó elméleti összefüggések megteremtése és az elméleti összefüggések megvalósításához szükséges adatok kísérleti meghatározása volt. Elsősorban a meleg- és hideghengerlés érdekelte. Az egyéb fémalakító műveletek közül a különböző csőgyártó, rúdsajtoló, rúd-, cső- és huzalhúzó, a szabad és süllyesztékes kovácsoló, mélyhúzó műveletek erőviszonyait, s a műveleteket végző gépek és szerszámok kialakítását tanulmányozta. Szakirodalmi működésének eredménye 21 könyve, m. és idegen nyelveken, valamint értekezések. Kezdeményezője és főszerk.-je volt a 15 kötetes Vaskohászati Enciklopédiának. Munkásságát határainkon túl is elismerték. 1965-ben a freibergi Bergakademie t. doktorává, 1966-ban a Lengyel Tudományos Ak. t. tagjává fogadta. – F. m. A hengerlés erőszükségletének kiszámítása (disszertáció, Bp., 1934); Kohógéptan (egy.-i tankv., Bp., 1951–53); A fémek képlékeny alakításának elmélete (Bp., 1967). – Irod. Verő József: G. S. 1898–1967 (Magy. Tud. 1968. 2. sz.); Kiss Ervin: G. S. (Bány. és Koh. L., Kohászat 1968. 2. sz.); Kiss Ervin: G. S. (A múlt magyar tudósai, Bp., 1971).