Gera György (Nagyvárad, 1922. febr. 23. – Bp., 1977. dec. 11.): író, műfordító. 1943-ban munkaszolgálatra rendelték, majd Mauthausenben a koncentrációstábor foglya. 1945-ben Textilfőiskolán tanult, majd a kolozsvári Bolyai Egy.-en szerzett diplomát szociológia, filozófia és esztétika szakon (1947). Tanára Gaál Gábor volt. 1947-ben ösztöndíjjal Párizsba utazott. Négy félévet hallgatott a Sorbonne-on. 1948-tól Bp.-en élt. Mint kulturális újságíró, kritikus, film- és színházi dramaturg különböző munkahelyeken dolgozott (MA-FILM, Színház és Mozi c. lap.). 1971-től a Könyvvilág mellett működő három nyelven megjelenő, idegen nyelvű könyvszemle szerk.-je volt haláláig. Első írása 1941-ben jelent meg a Népszavában, majd Kassák Kortárs c. lapjában publikált. Számos fordítása jelent meg, főleg Ionesco, Merle, Ramuz, Dürrenmatt, Feuchtwanger, Apollinaire, Aragon, Thomas Mann műveiből. – F. m. Tisztuló világ (elb., Bp., 1950); Pokoltánc (r., Bp., 1956); Baudelaire (Bp., 1968); Terelőút (r., Bp., 1972); Megtorlás (elb., Bp.,). – Irod. Hernádi Gyula: G. Gy.-től búcsúzom (Élet és Irod., 1977. 51. sz.); Timár György: G. Gy. halálára (Nagyvilág, 1978. 2. sz.); Pomogáts Béla: Terelőúton. Arcképvázlat Gera Györgyről (Életünk, 1987.).