Gerecze Péter (Dés, 1856. máj. 23. – Pestújhely, 1914. nov. 2.): régész, műtörténész. Egy.-i tanulmányait Kolozsváron végezte. 1881-től a pécsi főreálisk.-nál, később Bp.-en tanár. Műtörténeti tanulmányokat folytatott Németo.-ban, Franciao.-ban és Olaszo.-ban. Értekezéseinek hosszú sora 1878-tól eleinte különböző vidéki szaklapokban, majd az Archaeológiai Értesítőben és az Archaeológiai Közleményekben látott napvilágot. Műtörténeti cikkeiben főleg a pécsi székesegyházzal, részben más Árpád-kori templomokkal (Somogyvár, Feldebrő) foglalkozott. Ő kezdte meg a pilisszentkereszti romok feltárását. Munkássága köréből kiemelkedik a mo.-i műemlékek repertóriuma, a Forster Gyula szerk. Magyarország műemlékei c. munkában (I–II. 1905–06). 1893-tói Bp.-en működött; tagja volt az Országos Régészeti és Embertani Társulat igazgató választmányának, a Műemlékek Országos Bizottságának. – F. m. A pécsi székesegyház (Bp., 1893); A pécsi székes egyház egykori oltársátra és szobrászati maradványai (Bp., 1897); Szobrászati emlékek Magyarországon (1898); A biblia és művészetek (1898). – Irod. G. P. (Archaeol. Ért. XXXIV. 1914); Csekey István: Baranya és Pécs bibliográfiája (Pécs, 1964); Dankó Imre: G. P. élete és munkássága (Művelődésügyi Tájékoztató, 1965. 1. sz.).