Gerelyes Endre (Hatvan, 1935. aug. 15. – Bp., 1973. ápr. 6.): író. Tanári diplomát szerzett a bp.-i ELTE-n 1957-ben, 1957-58-ban az Irodalomtörténeti Intézet munkatársa volt, majd 1958-tól a Márvány u.-i fiúisk.-ban tanított, 1963 után egy ideig a szegedi Tanárképző Főiskola adjunktusa volt. Kilenc perc c. novellájával keltett feltűnést: a két ökölvívó küzdelmét ábrázoló írás drámai ereje az 1956 után indult nemzedék egyik jelentős prózaíró egyéniségét ígérte. Novelláit önéletrajzi motiváltság jellemzi; realista, energikus, nyelvileg tömör megformálásúak. Különösen kedvelt témája a sport (hat évig maga is ökölvívó volt). Figuráit a munkásosztály különböző rétegeiből vette. Bányászként vállalt munkát, bejárta a Mátra falvait, riportokat készített. Legjobb, legérettebb alkotása a Töprengés az éjszakáról c. kötet. Baleset következtében halt meg. Munkásságát 1964-ben Gábor Andor-díjjal jutalmazták. – F. m. Kövek között (novellák, Bp., 1961); Töprengés az éjszakáról (elb., Bp., 1963); Ki vagy te? – Ábel (elb., Bp., 1967); Isten veled, Lancelot! (r., Bp., 1973); Tigris (novellák, kisregény, válogatta Gáll István, Bp., 1975). – Irod. Gondos Ernő: G. E.-ről (Mű és valóság, Bp., 1965); Illés Lajos: G. E. (Új Írás, 1965. 11. sz.); Szakonyi Károly: Isten veled, Lancelot! (Kortárs, 1973. 6. sz.); Ördögh Szilveszter: Rekviem G. E.-ért (Napjaink, 1973. 6. sz.); Lancelot nélkül. Emlékkönyv szerk.: Baranyi Ferenc (Bp., 1986.); Bíró Gyula: Epizódok G. E. író, irodalmár életéből (Palócföld, 1991.).