Gergő Endre (Szeged, 1894 – Bp., 1944): pszichológus. A bp.-i tudományegy.-en kezdett jogi tanulmányait három év után abbahagyta és kereskedelmi levelező lett. Egyidejűleg filozófiai és lélektani tanulmányokat folytatott. A Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott. Materialista lélektan (Bp., 1925) c. munkájában vitatta E. Husserl idealista filozófiai nézeteit. Munkatársa volt a Magy. Pszichológiai Szemlének. 1931-ben tagja lett a Magy. Pszichológiai Társaságnak. Lefordította E. Kretschmer Orvosi pszichológiáját. A harmincas évek közepén kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalommal, amelynek aktív résztvevője lett. A nyilasok végezték ki családjával együtt. Több munkája kéziratban maradt. A dialektikus materialista pszichológia mo.-i úttörőinek egyike volt. – F. m. A halhatatlan ember (Bp., 1934); Az élet az én művem (Bp., 1935); Physiologie des Bewusstseins (Zürich-Leipzig, 1939); A dialektikus lélektan és nevelés (Bp., 1942); Bevezetés a dialektikába (Bp., 1944); Válogatott pszichológiai munkái (bevezette Gönyei Antal, sajtó alá rendezte és a bibliográfiát készítette Solymosi Zsuzsanna, Bp., 1973). – Irod. Garai László: A dialektikus materialista pszichológia egy magyarországi úttörőjéről (Magy. Pszichológiai Szle, 1961. 2. sz.); Gönyei Antal bevezető tanulmánya G. E. Válogatott pszichológiai munkáihoz (Bp., 1973).