Gimesi Nándor (Kiskomárom, 1892. dec. 3. – Bp., 1953. júl. 16.): növényfiziológus, citológus, hidrobiológus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1948). Mint ciszterci szerzetes 1913 –17-ben teológiai és természetrajzi tanulmányokat folytatott. Bp.-en 1920-ban avatták bölcsészdoktorrá. 1918-tól középisk. tanár volt Bp.-en, Egerben és Székesfehérvárott. Külföldi tanulmányok után 1926-ban egy.-i magántanár, 1927-től ny. rk. tanár. 1943-tól 1952-ig a bp: i egy. ny. r. tanára, a növényélettani tanszék, majd haláláig a botanikus kert vezetője volt. Fiatal korában a fitoplankton kutatásával foglalkozott, igazi szakterületévé azonban a növényélettan és sejttan vált, amelynek (Paál Árpád úttörő munkái után) egyik mo.-i megalapozója. Jelentősen fejlesztette a mikrofotográfia technikáját is. Jelentős sejttani és élettani dolgozatai a Botan. Közl.-ben, az Index Horti Botan. (Bp.) és az MTA kiadványaiban, részben posztumuszan jelentek meg. – M. Hidrobiológiai tanulmányok (Bp., 1924); A növények életfolyamatai (Bp., 1941); Növényélettani anatómia (Bp., 1950). – Irod. Maucha Rezső: G. N. (Akad. Ért. 1953.)