Gönczi Lajos (Székelyudvarhely, 1889. szept. 29. – Kolozsvár, 1986. ápr. 22.): romániai magyar ref. lelkész, teológiai tanár. A teológiát Kolozsvárt végezte, vele párhuzamosan az egy. bölcsészettudományi karán is tanult, ahol 1913-ban doktorátust szerzett. 1911-ben Berlinben töltött egy évet. Hazatérve előbb Kolozsvárt püspöki titkár és segédlelkész, majd 1914-től Gyulafehérvárott, 1922-től Désen lelkész. 1920- ban teológiai magántanár Kolozsvárt, 1923-tól helyettes, 1924-től 1948. jún.-ig, nyugdíjazásáig Kolozsvárt rendes teológiai tanár a gyakorlati teológiai tanszéken. – F. m. Az érzelem problémája (Kolozsvár, 1941); Az összehasonlító történeti módszer alkalmazásának kérdése (Gyulafehérvár, 1918); Isten hatalmas Keze alatt (Beszédek, Torda, 1924); A ref. egyház cultusa (Kolozsvár, 1928); Az igehirdetés tényezői egymáshoz való viszonyukban (Kolozsvár, 1931); Eschatologia és igehirdetés (a Kecskeméthy emlékkönyvben) (Kolozsvár, 1934); Mi szükségünk van az Ótestamentomra (Kolozsvár, 1939); A homiliás és szakramentumos istentisztelet (Bp., 1941); Imádságos könyv református keresztyének számára (Kolozsvár, 1974).