Grofcsik János (Pápa, 1890. júl. 20. – Bp., 1977. jan. 6.): vegyészmérnök, egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora (1960). Vegyészmérnöki oklevelet a bp -i műegy.-en szerzett (1912). Az Orsz. Chémiai Intézetben dolgozott, majd 1913-tól a bp.-i Felsőiparisk. tanára, emellett 1920-tól a Városlődi Kőedény-, Majolika- és Kályhagyár műszaki tanácsadója, 1940–48-ban a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat (Drasche) műszaki ig.-ja, majd vezérig.-ja volt. 1948-tól a Mész-, Cement- és Üvegipari Igazgatóság h. vezetőjeként működött, 1949-től a Nehézvegyipari Kutató Intézet szilikátkémiai osztályának vezetője volt. 1951-től a Veszprémi Vegyipari Egy. szilikátkémiai tanszékén egy.-i tanár 1958-ig, nyugdíjazásáig. A Szilikátkémiai Központi Kutató és Tervező Intézetnek haláláig tudományos tanácsadója volt, elnöke az MTA Szilikátkémiai Albizottságának (1950–57), a Szilikátkohászati Főbizottság alelnöke (1959–64), t. elnöke a Szilikátipari Tudományos Egyesületnek. Hazai tűzállóipari és kerámiai nyersanyagok minősítésének kérdéseivel, új vizsgálati módszerek kidolgozásával, agyagásványok szerkezetével és a kerámiai égetés folyamán az anyagban végbemenő átalakulások vizsgálatával foglalkozott. Szilikátkémiai kutatásairól több mint 50 szakközleménye jelent meg. – F. m. Építőipari anyagtan (Bp., 1924); Kerámiai anyagok fizikája (Bp., 1951); A kerámia elméleti alapjai (Albert Jánossal és Beke Bélával; Bp., 1956); Kerámiaiparok technológiája (Bp., 1953); A kerámia elméleti alapjai (társszerzőkkel, Bp., 1955); A mullit szerkezete, képződése és jelentősége (Tamás Ferenccel, Bp., 1961); A magyar finomkerámiaipar története (Bp., 1973).