Gubányi Károly (Jobbágyi, 1867. szept. 9. – Pilis, 1935. jan. 13.): mérnök, földrajzi utazó. Tanulmányait a bp.-i műegy.-en végezte, oklevelet 1890-ben szerzett. Néhány évi hazai vasútépítési gyakorlat után Szentgáli Antallal együtt Mandzsúriába utazott, ahol részt vett a Mandzsu-vasút, elsősorban a vasútvonal alagútjainak építésében, majd Vlagyivosztok kikötőjének építkezésénél vállalt munkát. A japán–orosz háború kitörésekor hazajött, de 1906-ban Ausztráliába utazott, ahol ültetvényesként élt. 1913-ban visszatért Mo-rra s Pilisen létesített mintagazdaságot. Több útirajza, műszaki, gazdasági és gazdaságpolitikai tárgyú tanulmánya jelent meg. Szépirodalommal is foglalkozott. – M. Öt év Mandzsuországban (Bp., 1906); Ausztrália (Bp., 1913); Itthon és a nagyvilágban, Világutazásaim tanulságai (Bp., 1927). Elbeszélés kötetei: Mukdeni sírok (Bp., 191 S); Tengerentúli történetek (Bp:, 1915). – Irod. Cholnoky Jenő: G. K. (Földr. Közl. Bp., 1935.)