Gulácsy Irén, Pálffy Jenőné (Lázárföldpuszta, Szeged mellett, 1894. szept. 9. – Bp., 1945. jan. 2.): író. 16 éves korában férjhez ment. Eleinte Szeged és a Hanság vidékén élt, majd Nagyváradra költözött. Férje korán megrokkant, munkaképtelenné vált; a család fenntartása a fiatal írónőre hárult. A Nagyvárad c. lap belső munkatársa lett. A marosvásárhelyi Zord Idők lapvállalat pályázatára írta meg első regényét, a földreform problémájával foglalkozó Förgeteget. Napáldozat c. parasztdrámájával egy drámapályázaton nyert első díjat. A mohácsi vész korát megelevenítő Fekete vőlegények sikere után szinte teljesen a történelmi témák felé fordult, előző színvonalát azonban elérni nem tudta, korrajza egyre felszínesebbé, külsődlegesebbé vált. A főváros ostromának esett áldozatul. – F. m. Förgeteg (r., Bp., 1925); Napáldozat (dráma, bem. Magyar Színház. Kolozsvár, 1925); Fekete vőlegények (Bp., 1927); Pax vobis (Bp., 1930); A kállói kapitány (Bp., 1933); Nagy Lajos (Bp., 1936); Jezabel (Bp., 1941–44). – Irod. Thurzó Gábor: G. I. vagy a siker útjai (Magy. Csillag, 1942); Várkonyi Nándor: G. I. (Magyar mártír írók antológiája, Bp., 1947); Illés Endre: Sárguló fényképek. (Kortárs, 1971).