Gyertyánffy István (Tibód, 1834. dec. 25. – Bp., 1930. aug. 2.): tanár, pedagógiai író. 1853–55 között a kolozsvári orvos sebészeti intézet hallgatója, majd 1869-ig tanár a székelyudvarhelyi gimn.-ban. 1869-ben a svájci tanítóképzők tanulmányozására utazott. 1870-ben a székelykeresztúri, 1873-ban a budai tanítóképző ig.-ja. Igazgatása alatt az intézmény polgári isk.-i képzővel, gyakorló polgári isk.-val és tanítóképző tanárképzővel bővült. 1899-ben nyugalomba vonult. 1878-tól az Orsz. Közokt. Tanács tagja. Szerk. a Néptanítók Lapját (1874–94), valamint a Budapesti m. kir. állami elemi és polgári iskolai tanítóképezde múltja és jelene (1873/74–1880/81) c. munkát 1882-ben. F. m. Jelentés a székely-keresztúri állami tanító képezde első azaz 1870–71. tanévéről… Emlékirat a m. kir. tanítóképezdék reformja ügyében (Székelyudvarhely, 1872); Az ellenzéki szellem az iskolában (Bp., 1876); A tanítóképző intézeti tanárok képzésének és képesítésének kérdése (Bp., 1898); Az országos Tanszermúzeumról és Pedagógiai Könyvtárról (Bp., 1923).