Győrffy István (Hidasnémeti, 1880. dec. 19. – Székesfehérvár, 1959. ápr. 16.): botanikus, briológus (mohász), egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1940–49). A kolozsvári egy.-en tanult, majd itt lett tanársegéd. 1904-től Makón, 1909-től Lőcsén volt középisk. tanár. Visszakerülve a kolozsvári egy.-re 1913-ban magántanár, 1914-től 1919-ig ny. r. tanár. Az I. világháború után Szegeden új tanszéket és botanikus kertet szervezett. 1940–44-ben újból Kolozsvárott működött. Élete utolsó szakaszát a Mátrában, Gyulán, végül Csákvárott töltötte. Tanszékein a virágtalan növényeket kutató munkaközösséget szervezett. Kolozsvárott kiadta a Botanikai Múzeumi Füzeteket (I–III. 1915–1919) és a Bryophyta regni Hungariae c. exsiccata (szárított mohák gyűjteménye) első kötetét, Szegeden a Folia Cryptogamica 1924–1944 c. szaklapot indította meg. A mohák környezettanával, egyes mohafajok és nemzetségek monografikus vizsgálatával, a Tátra és Erdély mohaflórájával és a mohák fejlődésrend ellenességeivel foglalkozott. Több száz tudományos és ismeretterjesztő dolgozata jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban, nevét számos növény viselte. – M. Bryológiai adatok a Magas Tátra flórájához (Magy. Botan. L. 1905–25). – Irod. Boros Ádám: Professeur I. Gy. (Revue Bryologique et Lichénologique, 1959. XXVIII.)