Győrffy Pál (Nagybecskerek, 1904. dec. 26. – Bp., 1974. aug. 23.): gyógypedagógus. 1932-től a váci Siketnémák Orsz. Tanintézetében, majd 1957-től 1964-ig, nyugdíjazásáig a bp.-i Siketnémák Tanintézetében működött, ahol előbb tanár és megbízott ig. (1937–48), utóbb ig. volt (1948–69). Egyidejűleg tanulmányi felügyelő is, tudományos társaságok tagja volt s a Pedagógus Szakszervezetben tevékenykedett. Módszertani kutatásokat végzett, különösen a süketek beszédtanítása terén szerzett tapasztalatai és beszámolói értékesek. – F. m. A pavlovi fiziológia alkalmazása a siketnémák beszédnevelő munkájában (A magyar gyógypedagógia a nervizmus szemléletében, Bp., 1953); A jelbeszéd szerepe a hallók és süketek életében (Bp., 1957); A siketek oktatásának módszertana (Bp., 1959); A hallási fogyatékosok nevelése (Bp., 1960); Gyógypedagógiai ismeretek a hallási fogyatékosság köréből (Bp., 1967). – Irod. U. I.: Búcsú Gy. P.-tól (Gyógyped. 1974. 5. sz.).