György István (Bp., 1909. febr. 3. – Bp. 1974. aug. 25.): mérnök. Oklevelét a bp.-i műegy.-en szerezte (1933). 1933-tól a Bp.-i Helyiérdekű Vasút (BHÉV), majd a villamos vasút (BSZKRT) osztálymérnökeként pályafenntartási és statikusi munkát végzett. Ez időben tervezte és kivitelezte többek között a BHÉV Római fürdő állomását és a Széll Kálmán téri (ma Moszkva tér) felüljárót. Részt vett az építő- és pályamunkások, valamint a fiatal mérnöknemzedék műszaki továbbképzésében. 1945 után jelentős szerepe volt a főváros közlekedésének újjáépítésében (Gubacsi vasúti híd, Csepeli HÉV újjáépítése stb.). 1948-ban a Gyorsvasúttervező Iroda vezetőjeként irányította a csepeli gyorsvasút tervezését. 1951-től a Földalatti Vasút Tervező Vállalat ig.-ja, majd az Út-Vasúttervező Vállalat (UVATERV) keretében a Metró-iroda vezetője. Munkássága a bp.-i Metró tervezésében és megvalósításában alapvető; megszabta a megindult építkezések és a hálózat távlati tervezésének irányát is. 1958-tól 1974-ig a Vízügyi Tervező Vállalat (VIZITERV) ig.-jaként a Kiskörei Vízlépcső, a Borsodi Regionális Vízellátási Rendszer stb. tervezését irányította. Jelentős szerepe volt a VIZITERV-nél a FAO (az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete) megbízásából a fejlődő országok részére készült tervek megvalósításában, valamint a fejlődő országokkal való műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésében is (Algéria, India, Jemen, Szudán stb.). Közreműködött a Közlekedéstudományi Egyesület megalapításában (1949), melynek vezetőségi tagja volt. 1949–51-ben a Magyar Közlekedés, a Mély- és Vízépítés c. lap, majd haláláig a Közlekedéstudományi Szemle és a Mélyépítéstudományi Szemle felelős szerk.-je. Szerkesztésében jelent meg a vízügyi létesítményekre vonatkozó tervezési, építési és üzemi ismeretek összefoglalása. – F. m. Vízügyi létesítmények kézikönyve. Tervezés, építés, üzem (szerk., Bp., 1974). – Irod. Gy. I. (Nekrológ, Közlekedéstud. Szle, 1974. 8. sz.; Mélyépítéstud. Szle, 1974. 8. sz.; Vízgazdálkodás, 1974. 9. sz.).