Györki József (Pusztakovácsi, 1891. aug. 19. – Bp., 1957. aug. 10.): vegyészmérnök, a kémiai tudományok doktora (1957). Oklevelét a bp.-i műegyetemen szerezte. 1914–1918. között tanársegéd a kémiai technológiai tanszéken, majd 1920-ig az Orsz. Központi Árvizsgáló Bizottság vegyészeti osztályának vezetője. 1920–1945 között önálló tervező és tanácsadó mérnök. 1933-ban a bp.-i műegyetem műszaki doktora. 1945–46-ban a Péti Nitrogénművek RT. vezérig.-ja, majd 1954-ben történt nyugdíjazásáig a Bányászati Kutató Intézet munkatársa. 1946-ban a bp.-i műszaki egyetem magántanára. Úttörő munkát végzett a hazai nyersanyagok tűzállóanyagipari, valamint szénfeldolgozási – elsősorban gázgyártási – hasznosítására. Az anyagismereti kutatások meghonosítása, valamint a technológiai lehetőségek feltárása mellett nagy szerepe volt a sárospataki kaolinelőfordulás hasznosításában, valamint a várpalotai szénbázisú nitrogénműtrágya-gyártás megvalósításában. Hazai és külföldi szaklapokban több mint harminc értekezést tett közzé. – F. m. A magyarországi kaolinok különös tekintettel a sárospataki kaolinra (műszaki doktori ért. Bp., 1932); A községi gázellátás hazai szenekkel (Bp., I. 1933, II. 1936); A szenek kokszosításának feltételeiről és a kokszosodás folyamatáról (MTA doktori ért. Bp., 1954)- – Irod. Meghalt Gy. J. (Népakarat, 1957. aug. 13.); Györki professzor meghalt (Esti Hírlap. 1957. aug. 14).