Győry Sándor (Tarján, 1795. ápr. 15. – Pest, 1870. márc. 9.): mérnök, matematikus, műszaki író, az MTA tagja (l. 1832, r. 1832). Tanulmányait a pesti Mérnöki Intézetben végezte 1821-ben. Az 1820-as évek második felében a Huszár Mátyás vezetésével folyó Dunafelmérésnél dolgozott. Innen került az építészeti igazgatóságra, melynek ig.-ja lett. Mikor az MTA tagjává választotta, lemondott állásáról, hogy kizárólag a matematikai és műszaki tudományoknak szentelhesse idejét. Igen sok matematikai, műszaki és művelődéspolitikai tárgyú tanulmánya jelent meg. 1860-tól 1865-ig szerk. az Akadémiai Értesítőt (a matematikai és természettudományi osztályok közlönyét). Közgazdasági, műszaki, közlekedésügyi, zeneelméleti cikkei főként a Tudományos Gyűjteményben és a Tudománytárban jelentek meg. – F. m. A Buda és Pest közt építendő álló hídról (Pest, 1832); A felsőbb analysis elemei (Pest, 1836–40, 1845-ben az MTA nagyjutalmával tüntették ki); Budapestnek árvíz ellen való megóvásáról (Pest, 1845); A hanglépték, összhangzatok és mérséklet számviszonyai (Új Magy. Múz. 1853); A hangrendszer kiszámításáról és zongorák hangolásáról (Pest, 1858). – Irod. Magyar műszaki alkotók (Bp., 1964).