Hajdók János (Bölcske, 1913. dec. 10. – Bp., 1983. jan. 12.): költő, író, tanár. Jezsuitának készült, 1941-ben elhagyta a rendet, családot alapított. A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en szerzett tanári diplomát m.-latin szakon. Tanulmányt írt Baróti Szabó Dávidról (1942). 1948-ban közzétett kiadatlan népmeséket (Bolond lyukból bolond szél fúj). Több gimn.-ban tanított, hosszú ideig a Bem Gimn.-ban. Versei, tanulmányai, karcolatai saját kiadásában jelentek meg. Verseit, cikkeit közölte az Új Ember, a Vigilia, a Teológia c. folyóirat. Költeményei tanúsítják József Attila, Nagy László, Juhász Ferenc, Rónay György költészete iránti tiszteletét. Több versét ihlette Teilhard de Chardin kozmikus víziója. – F. m. Eucharisztia és ifjúság (Bp., 1938); Eszter házassága (r., Bp., 1947); Kígyó és galamb (versek, Kecskemét, 1974); Egylábú galamb (elb. és versek, Bp., 1976, 1982); A Biblia remekei. Fordítások az Ószövetségből és a zsoltárokból (Bp., 1978, 1980); Tátrától a tengerig. Lírai utazás Lengyelországban (úti jegyzetek, Bp., 1979 1981); Kalkuttai Teréz anya (Bp., 1981, 1983). – Irod. Szabó Ferenc: Három katolikus költő (Kat. Szle, Róma, 1975. 1-2. sz.); Búcsúzás H. J.-tól (Új Ember, 1983. febr. 6.).