Hajdú Gyula (Somogyszil, 1886. máj. 8. – Bp., 1973. aug. 21.): jogász, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok doktora (1957), Állami díjas (1970). Fiatalon a Pécsi Naplóban, majd 1906-tól a Munkás c. szocialista lapban jelentek meg írásai. 1910-től ügyvéd Pécsett. 1911-ben beválasztották Pécs város törvényhatósági bizottságába. 1918-ban a pécsi Nemzeti Tanács titkára. A Tanácsköztársaság idején a 44. vörös dandár politikai biztosa, Baranya vm. kormányzótanácsi biztosa, a Szövetséges Központi Intéző Bizottság tagja volt. 1919-ben Olaszo.-ba, Milánóba emigrált, az Avanti torinói, majd római szerkesztőségében dolgozott. 1920-ban a bányászok követelésére visszatérhetett a megszállt Pécsre, ahonnan azonban a szerb katonai hatóságok fél év múlva kiutasították. Bécsbe ment, majd 1935-től Franciao.-ban a Francia Kommunista Párt tagjaként vett részt a nemzetközi munkásmozgalomban és a francia ellenállási mozgalomban (1944). Hazatérése után, 1945-től az MKP képviselője Baranya vm. Végrehajtó Bizottságában, ngy.-i és ogy.-i képviselő (1945–53), iparügyi (1946), majd igazságügyi államtitkár (1947–50), az Áll. Ellenőrzési Központ főosztályvezetője (1950–51). 1949-ben megbízták az ELTE jogi karán a politikai tanszék vezetésével, 1951-től 1969-ig, nyugalomba vonulásáig az ELTE-n a nemzetközi jog tanszékvezető egy.-i tanára. Az ELTE diszdoktora (1966), Pécs és Somogyszil tb. polgára. A háború és béke, a fegyverkezés és leszerelés, a szuverenitás jogi lehetőségeinek kérdései foglalkoztatták. E témákból több könyve jelent meg. Szerk. a Nemzetközi jogi tanulmányokat (Bp., 1953), a Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikont (Bp., 1959), és Az állam és jogtudományok c. sorozatot 1960-tól. – F. m. Schuman-terv és a szuverenitás (Bp., 1953); Nemzetközi jog (Búza Lászlóval és Vitányi Bélával, Bp., 1958); A semlegesség (Bp., 1958); Harcban elnyomók és megszállók ellen. Emlékezések a pécsi munkásmozgalomról (Pécs, 1957); A leszerelés (Bp., 1961); A semlegesség a hidegháborúban. A pozitív semlegesség kialakulása (Bp., 1963). – Irod. Horváth Pál: Dr. H. Gy. (Jogtud. Közl., 1973. 11. sz.).