Hajnal Jenő (Hőgyész, 1889 – New York, 1977. júl. 11.): újságíró. Középisk. tanulmányait Kaposváron végezte, majd különféle vidéki újságoknál dolgozott (Szabadkán és Nagyváradon). 1912-ben ~ szervezte Dutka Ákossal, Marton Manóval és Nagy Andorral az első újságíró sztrájkot. Az I. világháború alatt Bp.-re költözött, a Déli Hírlap, majd a Világ munkatársa lett. Az Ember c. lapban 1918 okt.-ében Lékai János Tisza-ellenes merényletéről írt riportja országos szenzációt keltett. Az 1918. okt.-i őszirózsás forradalom idején a Nemzeti Tanács őt bízta meg a posta ellenőrzésével. Munkájának köszönhető, hogy az ellenforradalmi készülődésekről a címzettek helyett a Nemzeti Tanács szerzett tudomást, s így elkerülhető volt a vérontás. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Újság munkatársa, majd Bécsbe emigrált. Az Ember és a Bécsi Magyar Újság munkatársa volt. Osztrákországi levelek c. cikksorozatában Mikes Kelemen stílusában és Hamburgerné c. könyvében gyilkos iróniával leplezte le a mo.-i fehér terrort. A harmincas években Párizsba ment, majd 1940-ben New Yorkba költözött. Ott élt haláláig, és különféle baloldali emigráns lapoknak dolgozott. A hatvanas évektől kezdve évenként hazalátogatott. Kívánsága szerint hamvait hazahozták. – M. Hamburgerné (Wien, 1921). – Irod. Vezér Erzsébet: H. J. halálára (Élet és Irod., 1977. aug. 6.).