Halasi Andor (Nyíregyháza, 1883. márc. 25. – Bp., 1969. márc. 19.): kritikus, műfordító, jogász. 1906-ban a bp.-i tudományegy.-en jogtudományi doktorátust szerzett. Már fiatalon ismert színikritikus volt. Kárpáti Auréllal együtt 1910-ben megindította és szerk. a rövid életű Kritika c. folyóiratot, majd az Irodalmi Életet. Realista igényű bírálatai és irodalomtörténeti írásai a Jövendőben, A Hétben, majd a Budapesti Naplóban jelentek meg. Munkatársa volt a Népszavának, a Tettnek. Munkásságát Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Kassák Lajos egyaránt nagyra becsülte. A Nyugat c. laptól távol maradt. A Tanácsköztársaság idején részt vett az irodalomszervezésben. Az utolsó álom c. verses egyfelvonásosát bemutatta a Vígszínház. Ezután kiszorult a fővárosi irodalmi életből, vidéki lapok munkatársa volt. 1930-ban kinevezték Bp.-re járásbírónak. Műfordítóként tevékenykedett, főleg angolból fordított (Thackerayt, Wilde-et, Dickenst). 1945-től 1947-ig ítélőtáblai bíró, majd 1950-ig, nyugalomba vonulásáig legfelsőbb bírósági tanácselnök. Ezután ismét irodalomkritikusi tevékenységet folytatott. 1959-ben szerk. és értékelő tanulmánnyal vezette be a Tanácsköztársaság 40 éves évfordulójára készült visszaemlékezések antológiáját Pirkadása a magyar égnek címmel (Bp., 1959). – F. m. Japánország (tanulmányok, Bp., 1905); Élő irodalom. (Írói arcképek, vázlatok, kritikák, 1905-19; Bp., 1920); Irodalom és kritika, (válogatott kritikai írások, 1910–19; Hegedűs Géza előszavával, Bp., 1955); A jövő felé (Válogatott kritikai írások, 1905-1963; Bp., 1964). – Irod. Kosztolányi Dezső: Élő irodalom (Nyugat, 1921); Juhász Gyula: H. A., a kritikus (Magy. Jövendő, Szeged, 1922); Lengyel István: Különös évforduló (Magyarország, 1957); Láng József: H. A. A jövő felé (Irodalomtörténeti Közlemények, 1966.).