Halmos Ferenc (Hásságy, 1931. szept. 5. – Szolnok, 1980. okt. 21.): geodéta, a műszaki tudományok doktora (1973). 1953-ban szerezte oklevelét a soproni műegy. Földmérőmérnöki Karán. Két évig tanársegéd Sopronban a Geodéziai és Bányaméréstani Tanszéken. 1955-től az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézet, illetve jogelődjének munkatársa, 1977-től az intézet tudományos ig. helyettese. 1963-ban a műszaki tudományok kandidátusa. 1973-tól az MTA Geodéziai Tudományos Bizottság titkára, 1974-től a Nemzetközi Geodéziai Szövetség (FIG) egyik bizottságának titkára. Két évtizeden át a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület soproni csoportjának titkára, majd elnöke volt. 1977- ben MTESZ díjat kapott. Fontosabb kutatási területei: giroteodolitok vizsgálata, hibaelmélet, szatellita geodéziai modellek vizsgálata. Közel 200 tanulmánya jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban. – F. m. Prüfung der Kreiseltheodolite, mit besonderer Hinsicht auf ihre geodätische Anwendung (Bp., 1965); A geodéziai tudomány helyzetelemzése (Bíró Péterrel, Joó Istvánnal, Bp., 1976); Theoretical and practicalproblems of the use of gyrotheodolites in geodesy (Sopron, 1977). – Irod. H. F. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1981).