Hámos György (Bp., 1910. jún. 1. – Bp., 1976. jan. 9.): író, újságíró, kritikus, Kossuth-díjas (1951), Gábor Andor-díjas (1968), József Attila-díjas (1970). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészhallgató volt. 1932-től a Pester Lloyd tárcaírója, 1934-től 1944. márc.-ig az Új Idők munkatársa, 1948–49-ben felelős szerk.-je. 1945–51-ben a Budapesti Rendőrfőkapitányságon alezredesi, majd ezredesi rangban a sajtóosztályt, 1948-tól a gyermekvédelmi osztályt vezette. 1951-ben bemutatták az Aranycsillag c. katonai témájú operettjét (zeneszerző Székely Endre). 1951–53-ban az Orsz. Béketanács munkatársa, majd a Magyar Rendőr c. lap szerk.-je. 1955. márc.–nov.-ben és 1956. szept.–okt.-ben az Irodalmi Újság, 1958-tól a Filmvilág szerk.-je. 1957-1968 között öt filmvígjáték forgatókönyvét írta (Két vallomás, Rangon alul, Mici néni két élete, Tilos a szerelem, Alfa Rómeo és Júlia). Magyar színpadra dolgozta át a Szabad szél és az Orfeusz c. operetteket. Napilapokban, irodalmi lapokban megjelent szatirikus krokijai széles körben népszerűek voltak. 1964-től az Élet és Irodalom televíziókritikusa, e műfaj egyik hazai megteremtője. Ironikus jegyzeteivel rendszeresen szerepelt a rádió műsorában. – F. m. Harcok és harcosok (riportok, Bp., 1952); Mici néni két élete (kisr., Bp., 1962); Pótkötettel a halhatatlanságba (cikkek, irodalmi riportok, Bp., 1967); Van-e viszonya? (kritikák, karcolatok, humoreszkek, Bp., 1969); Mögöttem állok. Összegyűjtött ürügyeim (karcolatok, humoreszkek, Bp., 1968); Írásból felmentve (humoreszkek, Bp., 1973); Szatírák könyve (válogatott írások, Bp., 1973); Mi kell a halhatatlansághoz? (humoreszkek, karcolatok, vál. Z. Szalai Sándor, Bp., 1977). – Irod. Faragó ViImos: H. Gy. (Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai, Bp., 1971); Bányai Gábor: Műhelybeszélgetés H. Gy.-gyel (Népszabadság, 1975. jan. 9.); Nekrológ (Filmvilág, 1976. 2. sz.); Jovanovics Miklós: Végső búcsú H. Gy.-től (Élet és Irod., 1976. 3. sz.); Keresztury Dezső: H. Gy. (Filmkultúra, 1976. 1. sz.); Gyertyán Ervin: A gondolat novellistája (Filmvilág, 1977. 2. sz.). – Szi. Keresztury Dezső: A gyötrődőnek a világ (vers, Filmkultúra, 1976. 1. sz.).