Haraszti György (Bp., 1912. jan. 7. – Bp., 1980. nov. 26.): nemzetközi jogász, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok doktora (1969). Takács Marianna művészettörténész férje. Egy.-i tanulmányait a bp.-i tudományegy. jogi karán folytatta. 1938-ban bírói és ügyvédi vizsgát tett. Az ügyvédi kamarába nem léphetett be. Behívták munkaszolgálatra. A II. világháború után gyakorló jogász, 1948-ban az Iparügyi Min.-ban dolgozott, később a Külügymin. nemzetközi jogi főosztályát vezette. 1950-ben koholt vádak alapján félreállították. 1952-ben került az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) nemzetközi jogi tanszékére, 1962-ben nevezték ki egy.-i tanárrá. 1957-ben szerezte meg a kandidátusi fokozatot. Tagja volt a Nemzetközi Jogi Intézetnek, s az ENSZ Világűrjogi Bizottságának (a Holddal foglalkozó munkacsoportban éveken át elnökölt). A Nemzetközi Jogi Társaság m. tagozatának, továbbá a Magy. Jogász Szövetség nemzetközi jogi bizottságának elnöki tisztét töltötte be. Szűkebb szakterülete a hágai Nemzetközi Bíróság joggyakorlata, a nemzetközi szerződési jog, a konzuli jog és a világűrjog volt. Ő szerk. a Questions of international law-t (I. Leyden, 1960; II. Rockville-Bp., 1981), a mo.-i nemzetközi jogi irodalom jelentős idegennyelvű publikációját. Lefordította Grotius Hugo: A háború és a békejogáról írt munkáját (1-3. köt. társszerzők Brósz Róbert, Diósdi György, Bp., 1960). – F. m. A Nemzetközi bíróság joggyakorlata. 1946-1956 (Bp., 1958); A nemzetközi szerződések értelmezésének alapvető kérdései (Bp., 1965); A nemzetközi szerződések megszűnése (Bp., 1973); Some fundamental problems of the law of the treaties (Bp., 1973); Nemzetközi jog (egy.-i tankönyv, társszerzők Herczegh Géza és Nagy Károly, Bp., 1976, 1985; többekkel Bp., 1989); Treaties and the fundamental change of circumstances (Leyden, 1976). – Irod. Nagy Boldizsár: H. Gy. (1911-1980) (Magy. Jog, 1981. 1. sz.); L. V.: H. Gy. (1912-1980) (Jogtud. Közl., 1981. 3. sz.).