Harrer Ferenc (Bp., 1874. jún. 2. – Bp., 1969. nov. 21.): politikus, miniszter, jogász, szakíró. A bp.-i tudományegy.-en állam- és jogtudományból doktorált (1896). A székesfőváros tanácsjegyzője, majd tanácsnoka (1911); a Városi Szemle alapító szerk.-je (1908–18), megszervezte a Városok Orsz. Kongresszusát, melynek főtitkára, később ügyvezető elnöke volt. 1912-ben a bp.-i tudományegy.-en a m. közigazgatási jog magántanárává képesítették, 1914-ben községi politikát adott elő a bp.-i József Műegy.-en. 1917-ben az Orsz. Átmenetgazdasági Tanács építési szakosztályának elnöke volt. 1917–1919 között a leégett Gyöngyös város újjáépítési kormánybiztosa. 1918-ban Bp. alpolgármestere lett. 1918. okt. 25-től a Nemzeti Tanács tagja. Bécsi követ (1918. nov. 11. – dec. 2.), a külügymin. megszervezésével és vezetésével megbízott külügymin. (1918. dec. 3. – 8.), ideiglenes külügymin. h. (1918. dec. 8. – 1919. jan. 24.), ideiglenes megbízott külügymin. (1919. jan. 24. – márc. 21.), Bp. alpolgármestere (1919. aug. 3–9.), ezután nyugdíjaztatta magát. 1925-től ismét részt vett a közéletben. Az újjáalakult bp.-i törvényhatósági bizottság demokrata párti programmal képviselővé választotta. 1925-től 1942-ig a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja volt, majd Bp. felsőházi képviselője (1934–43). 1945-től c. egy.-i tanár, ismét tagja a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, a fővárosi törvényhatósági bizottságának és az Orsz. Építésügyi Tanácsnak, 1946-tól a jogi reformbizottság tagja. A Polgári Radikális Párt elnöke (1947), ogy.-i képviselő (1949–69), az ogy. korelnöke (1949, 1953, 1958, 1963, 1967). Az ogy. jogi és igazságügyi bizottságának alelnöke, az államigazgatási jogi bizottság tagja 1957-től, az ogy. jogi- és igazságügyi bizottságának elnökh.-e, 1954-től a Hazafias Népfront Orsz. Tanácsának alelnöke, a bp.-i népfrontbizottság elnöke volt. Pro Urbe díjas (1968). – F. m. A kisajátítási jog (Bp., 1896); Tanulmány a szomszédos községek Budapesthez való kapcsolásáról (Bárczy Istvánnal, Bp., 1908); Az állami szervezet alapjai, különös tekintettel a végrehajtó hatalomra (Bp., 1910); A német városi szervezet kifejlődése és mai alakja (Bp., 1910); A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1930-1940 (Bp., 1941); Egy magyar polgár élete (visszaemlékezések, Bp., 1968). – Irod. Búcsú H. F.-től (Budapest, 1970. 1. sz.). – Szi. Granasztói Pál: Alakok, álmok (emlékezések, Bp., 1974); Lázár Vilmos: Egy emlékirat lapjaiból (visszaemlékezések, Bp., 1976).