Hatala Péter (Tótmegyer, 1832. febr. 17. – Marosvásárhely, 1918. febr. 17.): orientalista, egyetemi tanár. Pesten filozófiát tanult, majd 1848-ban honvédnek állt. Világos után fogságot szenvedett, kiszabadulása után papi pályára lépett, 1855-ben szentelték pappá, 1856-ban teológiai doktorátust szerzett, 1857–1860-ban mint hittérítő járt Palesztinában. Hazatérve az esztergomi papnevelőben tanított. 1861-től a bp.-i teológia, 1873–1905-ben, nyugdíjba vonulásáig a bölcsészkaron a sémi nyelvek tanára. 1874-ben kilépett egyházából és áttért az unitárius vallásra. Szerk. a Szabad Egyház, a Szabad Sajtó stb. lapokat. Tagja volt a Petőfi Társ.-nak. – F. m. Arab nyelvtan (Bp., 1877); Mohamed élete és tana (Bp., 1878); A felekezetnélküliség és a felekezeti kényszer (Bp., 1894); A jogos szocializmus (Bp., 1898).