Hatvany Lili (Hatvan, 1890. jún. 8. – New York, 1968. okt. 7.): író. A Színházi Élet kritikusaként működött a húszas években. Regényeket, színdarabokat publikált, amelyekben a nagypolgárság életét, jellegzetes alakjait ábrázolta. Színművei német és olasz nyelven is megjelentek. A harmincas évek végén Amerikába emigrált. New York-ban telepedett le; sem írói, sem politikai tevékenységét nem folytatott. – F. m. Noé bárkája (színmű, Bp., 1918); Első szerelem (színmű, Bp., 1922); Ők (elb., Bp., 1922); Útközben (r., Bp., 1923); Barcarola (színmű, Bp., 1924); Azaz ember (r., Bp., 1926); A csodálatos nagymama (vígjáték, Bp., 1927); Az első férfi (színmű, Bp., 1927); Asszonyok egymás közt (elb., Bp., 1928); Ma este vagy soha (vígjáték, Bp., 1930); A varázsige (vígjáték, Bp., 1932); Lánc (színmű, Bp., 1934); Egy jósnő és két áldozat (r., Bp., 1934); Kilencágú korona (színmű, Hunyady Sándorral, Bp., 1936); – Irod. Harsányi Zsolt: H. L. könyvéről és önmagáról (Színházi Élet, 1926. 26. sz.); Harsányi Zsolt: Interjú kartársammal, H. L.-vel (Színházi Élet, 1925. 15. sz.); Ignotus Pál: Budapest kedvence (A Toll, 1929. 11. sz.); Faragó Sándor: Budapesti családfa (Társadalmunk, 1932. 47. sz.); Kadosa Marcell: Még egyszer H. L. (Társadalmunk, 1932. 48. sz.); Milotay István: Zsidó szellem az irodalomban (A Cél, 1933. 7. sz.): Nagy Miklós: Három író társadalomszemlélete (Magy. Kultúra, 1935. II); Harsányi Zsolt: Két ceruzarajz (Színházi Élet, 1936. 4. sz.).