Hazafi Verai János, Vevera (Béltek, 1846 – Bp., 1905. júl. 18.): vándorpoéta. Földműves volt, majd vasúti bakter, uradalmi csősz, utóbb „kinevezte” magát „költőnek”. A hetvenes évektől gyalogszerrel házalta végig az országot és árulta színes cédulákra nyomtatott alkalmi rigmusait. Pesten az 1880-as években tűnt fel, nemzeti viseletben járta a várost „Megróvási kalandjai”-nak nevezett kötekedő szerzeményeivel főleg a közéleti személyiségeket verselte ki. A verseivel szerzett pénzen falusi házat szerzett; eljutott Párizsba is. Élete végén céltáblájául a középisk.-i tanárokat szemelte ki. Közkórházban halt meg. Neve a mindent megverselő fűzfapoéta szimbólumává vált. – Irod. Németh Andor: Ki volt H. V. J.? (Literatura, 1927. 6. sz.); Rónai Mária: A haza koszorús vándorlantosa (Literatura, 1932. 8. sz.).