Hegedüs Gyula (Kéty, 1870. febr. 3. – Bp., 1931, szept. 21.): színész. 1889-ben lépett színpadra Keresztély Jánosné vándor daltársulatánál Tolnaapátiban. Még ugyanebben az évben Paulay Ede felvette a színitanodába, mestere Újházi Ede volt. 1891-ben vidékre szerződött (Szolnok, Pápa, Debrecen, Pozsony, Fehérvár, Zombor, Baja), 1894-ben a Ditrói Mór vezette kolozsvári színház tagja lett, és ugyancsak Ditrói 1896-ban a megnyíló Vígszínházhoz szerződtette. Rövid megszakításokkal itt működött haláláig. 1914–15-ben a Magyar Színház állandó vendége, 1915–16-ban a Nemzeti Színház tagjaként játszott. 1906-ban a Színiak., 1907-ben a Zeneak. opera-tanszakának tanára, 1917-ben a budapesti Színészszövetség elnöke lett. 1929-től a Magyar Színház tagja volt. A naturalista színjátszás kiváló képviselője, a Vígszínház első együttesének fő erőssége. Legtöbbet könnyű francia vígjátékokban játszott s ezekben fejlesztette ki egyéni stílusát, melynek lényege az egyszerű és életszerű beszéd, a könnyed dialógus, az elegáns és természetes mozgás volt. Legjobb alakításait a kortárs m. írók, különösen Molnár Ferenc darabjaiban nyújtotta (Az ördög, Liliom, Játék a kastélyban). – F. sz. Tokameró (Lengyel Menyhért: Tájfun), Pál (Herczeg Ferenc: Kék róka), valamint Csehov-drámák. Játszott A tánc c. első magyar filmben, továbbá A munkászubbony (1914) és a Zoárd mester (1917) c. némafilmben is. – Írásai. Komédia (Bp., 1914); A beszéd művészete (Bp., 1917); Emlékezések (1921). – Irod. Bárdi Ödön: A régi Vígszínház (Bp., 1957).