Heller Bernát (Nagybiccse, 1871. márc. 16. – Bp., 1943. febr. 26.): orientalista, irodalomtörténész, folklorista. Tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en és a Rabbiképző Intézetben végezte. 1894-ben bölcsészdoktorrá, 1896-ban rabbivá avatták és ugyanabban az évben középisk, tanári oklevelet szerzett. 1896-tól 1919-ig főreálisk. tanár. 1919-től 1922-ig a pesti zsidó gimn. ig.-ja, majd – kétéves megszakítással (1931–33) – 1935-ig az Orsz. Rabbiképző Intézet tanára. Sokoldalú, külföldön is ismert tudományos munkássága a bibliatudományra, a héber mesekutatásra, az iszlám mese-, monda- és legendavilágának tanulmányozására, a m. mesék és mondák kapcsolatainak vizsgálatára és az összehasonlító irodalomtörténetre terjedt ki. Megírta a héber és az arab mese történetét, elsőként dolgozta fel az Antarról szóló középkori arab lovagregényt és jelentős tárgytörténeti adatokat szolgáltatott a m. mondákhoz, valamint klasszikusaink magyarázatához. – F. m. Az evangéliumi parabola viszonya az Aggádához (Bp., 1894); Mely főszempontokból alakította át Goethe az Iphigeniáját? (Bp., 1899); Az arab Antar-regény (Bp., 1918); A héber mese (I–II, Bp., 1923–1924); A Biblia a költő Zrínyi Miklós műveiben (Bp., 1925); Das hebräische und arabische Märchen (Leipzig, 1930); Die Bedeutung des arabischen Antar-Romans für die vergleichende Literaturkunde (Leipzig, 1931). – Irod. Scheiber Sándor: Dr. H. B. élete és tudományos munkássága (Izr. Magy. Irod. Társ. Évk. 1943): Honti János: H. B. (Ethnographia; 1943.)