Hermann Alice, Hermann Imréné, Cziner Alice (Abafalva, 1895. máj. 29. – Bp., 1975. aug. 16.): pszichológus. A bp.-i egy.-en pszichológiát, filozófiát és esztétikát hallgatott (1915). 1919-ben gyakornok Révész Géza kísérleti laboratóriumában, bölcsészdoktori értekezését, amelyben a würtzburgi iskola introspekciós módszerével vizsgálta a szómegértés élményét, az ő irányításával készítette el (1921). Disszertációjának egy része 1922-ben magyarul, 1923-ban németül is megjelent. Bekapcsolódott Hermann Imrének (akivel 1922-ben házasságot kötött) a választás formai sajátosságait vizsgáló kísérleteibe. A húszas évek derekán egy iparos tanoncok számára létesített pályaválasztási tanácsadó laboratóriumnak volt vezetője. Tanítói oklevelet szerzett (1929). A harmincas évek közepétől 1945-ig pszichoanalitikusként tevékenykedett. Elsőként foglalkozott reklámpszichológiával. 1945 után számos neveléslélektani előadást tartott a családi és az óvodai nevelés kérdéseiről. 1945 májusától a Magy. Nők Demokratikus Szövetségéhez (MNDSZ) tartozó óvodák felügyelője lett, ettől kezdve az óvodai nevelés és oktatás volt legfontosabb munkaterülete. 1949–1952 között a Fővárosi Tanácsban az óvodaügyek felügyelője, majd főelőadója volt. 1952-től 1956-ig a Bezerédj Amália Óvónőképző tanára. Közben pedagógiatanári oklevelet szerzett. 1957–1962 között a Művelődésügyi Min. tanító- és óvónőképző osztályán volt főelőadó, a felsőfokú óvónőképzés kialakításán munkálkodott. Ezekben az években óvodai pedagógiai és gyermeklélektani tankönyveket és jegyzeteker írt és szerkesztett. Sok cikke jelent meg különböző lapokban. 1962-től nyugdíjasként az Országos Pedagógiai Intézetben (OPI) tevékenykedett. Része volt az 1971-es új óvodai program előkészítésében és kidolgozásában. Nyolcvanadik születésnapján Apáczai-díjjal jutalmazták. Önéletírása: Életemről és munkámról... a Pedagógiai Szemlében jelent meg (1964). – F. m. Kísérleti vizsgálatok a megértés problémáihoz (Bp., 1922); Zur Entwicklungspsychologie des Umgehens mit Gegenständen (Hermann Imrével, Zeitschrift für angewandte Psychologie, XX.); Der Hebelprinzipversuch als Intelligenzprobe (Hermann Imrével, Zeitschrift für angewandte Psychologie, XXVI.); A reklám lélektana (Bp., 1927); Az új rendszerű tanítás eredményei (összehasonlító lélektani vizsgálatok, Lénárt Edithtel, Bp., 1933); Emberré nevelés (Bp., 1947); Az óvodai oktatás sajátosságai (Ped. Szle, 1956); Az első tíz év. A gyermek lelki élete magyar írók, művészek, tudósok önéletrajzában (Hermann Imrével, Bp., 1959); Gyermeklélektani gyakorlatok az óvónőképző intézetek számára (Bp., 1959); Óvodás korú gyermekek tájékozottsága a világban (Bp., 1963); A munkaerkölcs megalapozásának néhány problémája (Bp., 1964); Értelmi elmaradás – értelmi fejlődés az óvodás otthonokban (Bp., 1967); Az óvodai oktatás didaktikájához: a motiváció (Ped. Szle, 1970); Early child care in Hungary (Komlósi Sándorral; International Monograph Series on Early Child Care, Vol. 1., New York etc., 1972); Környezetismereti feladatlapok – Útmutató a környezetismereti feladatlapok felhasználásához óvónők számára (Bp., 1976); A gyermekben érlelődik a jövő. Válogatott írások (válogatta, összeállította V. Binét Ágnes, Bp., 1979). – Irod. V. Binét Ágnes: H. A.-ra emlékezve; H. A. neveléslélektani munkássága (Magy. Pszichológiai Szle, 1976. 1. sz.).