Hervay Gizella (Makó, 1934. okt. 14. – Bp., 1982. júl. 2.): költő. Szilágyi Domokos felesége. A kolozsvári Bolyai Tudományegy.-en végezte tanulmányait (1956), 1956-57-ben a Napsugár, 1957-59-ig az Ifjúmunkás szerk.-je, 1959-61-ben Bukarestben tanított. 1964- 1966 között a Művelődés belső munkatársa. 1968-1971 között ismét az Ifjúmunkás szerk.-je. 1963-ban jelent meg Virág a végtelenben c. verseskötete, majd Reggeltől halálig (Bukarest, 1966), Tőmondatok (Bukarest, 1968), Űrlap (Bukarest, 1973) c. kötetei. Szándékosan prózai hangon, ugyanakkor asszonyi érzékenységgel vetett számot a fiatal értelmiség tapasztalataival, közöttük az emberi tragédiákkal is. Zuhanások (Bukarest, 1977) c. három hangra írott lírai oratóriumában tragédiákban is megőrzött bizalomról tanúskodott. 1976-ban áttelepült Bp.-re, a Móra Könyvkiadó szerk.-je volt. Az 1977-es bukaresti földrengésben elveszítette kisfiát. Bp.-en adta közre válogatott verseinek A mondat folytatása (1978) c. kötetét. Kettészelt madár (Bp., 1978), Száműzött szivárvány (Bp., 1980) és Lódenkabát Kelet-Európa szegén (Bp., 1983) c. köteteiben személyes gyászának adott hangot, s mindazokat elsiratta, akiket az embertelen erőszak elpusztított. Mint költő a modern líra merész képzettársításaitól tanult, poétikai forrása elsősorban mégis a népköltészet: a balladák, a ráolvasások, siratók archaikus formavilága. Gyermekversei Kobak könyve (Bukarest, 1966), Kobak második könyve (Bukarest, 1968) címmel jelentek meg. Román lírát fordított. Öngyilkossággal vetett véget életének. – Irod. K. Jakab Antal: Virág a végtelenben (Igaz Szó, 1964. 6. sz.); H. G. önéletrajz (Nemzetőr, 1983. ápr. 15., máj. 15., jún. 15:); Bodor Pál: H. G. (Új Tükör, 1983. 24. sz.); Ágh István: Levél a föld alól. H. G. költészetéről (Jelenkor, 1984. 11. sz.); Zsigmond Ede: H. G. halálára (Új Látóhatár, 1984. 1. sz.). -Szi. Utassy József: H. G. (vers, U. J.: Irdatlan ég alatt, 1988).