Herzog Ferenc (Bp., 1879. febr. 13. – Bp., 1952. jan. 7.): belgyógyász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1932, r. 1941–49). 1902-ben szerezte orvosi oklevelét a bp.-i egy.-en. Orvosi pályája elején a bp.-i egy. anatómiai intézetében, majd a Jendrassik Ernő által vezetett neurológiai intézetben működött. 1909-től tanársegéd a bp.-i II. sz. belklinikán. 1911-ben a belorvostani diagnosztika magántanára, 1914-ben a belgyógyászat ny. r. tanára a pozsonyi, 1922-től a bp.-i egy.-en. A IV., majd az I. belklinika ig.-ja. Jelentős kutatásokat végzett az izmok beidegzésével, az izomtónussal, a hipofízis daganataival, az elektrokardiogrammal, a vérnyomással, a környéki keringési elégtelenséggel stb. kapcsolatosan. Az elektrokardiográfia meghonosítója volt Mo.-on. Tanulmányozta az organikus idegbetegségek kórtanát és azok belorvosi kapcsolatait. Ezekről szóló tanulmányai az MTA Értesítőiben, az Orvosi Hetilapban és több más szaklapban jelentek meg. – F. m. A belorvostan tankönyve (Jendrassik Ernővel, Bp., 1929). Irod. Szabó Pál: A Magy. Kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága (Pécs, 1940).