Hevesy György József (Bp., 1885. aug. 1. – Freiburg, 1966. júl. 5.): magyar származású Nobel-díjas kémikus (1943), egyetemi tanár, az MTA tiszteleti tagja, a hafnium felfedezője, a radioaktivitás- és izotópkutatás úttörője. Tanulmányait Bp.-en, Berlinben és Freiburgban végezte, ahol 1908-ban nyert doktori oklevelet. Ezután különböző kutatóintézetekben dolgozott, többek között Fr. Haber (Karlsruhe), majd E. Rutherford mellett (Manchester, 1911–1913). Itt jutott arra a felismerésre, hogy a radioaktív D rádium kémiai módszerekkel nem különíthető el a nem aktív G rádiumtól és az ólomtól, de felhasználható az ólom nyomjelzésére. Ezt a vizsgálati módszert utóbb Fr. Panethtel együtt fejlesztette ki a bécsi Rádiumkutató Intézetben (1913). 1914–1918 között katonai szolgálatot teljesített, majd hazatérve a bp.-i Tudományegy. fizikai-kémiai tanszékének tanára lett. A Tanácsköztársaság bukása után emigrációba ment s Koppenhágában N. Bohr mellett az Elméleti Fizikai Intézetben folytatta kutatásait. Itt fedezte fel D. Costerrel együtt 1922-ben a periódusos rendszer 72. sorszámú elemét, melyet Koppenhága latin nevéről hafniumnak neveztek el. 1926-tól a freiburgi egy. fizikai-kémiai tanszékének tanára és intézetének ig.-ja. 1926-ban fluoreszcenciás kémiai analízissel vizsgálta a különböző elemek előfordulásának arányait a Földön és a kozmoszban. A nemzeti szocialista rendszer uralomra jutása után visszatért Dániába (1935), majd az ország megszállása után (1943) Svédo.-ba menekült s a stockholmi egy.-en mint a szerves kémiai tanszék tanára működött. Munkássága nagy jelentőségű volt a radioaktív elemek kémiai sajátosságainak feltárása terén s úttörő eredményeket hozott a radioaktív izotópok indikátorként (nyomjelzőként) való felhasználásában. Módszerének alkalmazását fokozatosan terjesztette ki a kémia területéről (1913) a növény – (1923), majd állatbiológia (1934), végül a gyógyászat (1940) területére. Az izotópok fizikai elkülönítésére irányuló kutatásai során fedezte fel a kálium 41-es tömegszámú izotópját és a foszfor 32-es tömegszámú radioaktív izotópját, melyek a biológiai jelentőségű szerves kémiai reakciók vizsgálatában nélkülözhetetlenek. A radioaktív indikáció módszerével elért több évtizedes kémiai és sugárbiológiai kutatásainak eredményeiért 1943-ban Nobel-díjjal tüntették ki, 1959-ben pedig elnyerte „Az atom békés felhasználásáért” díjat (Atoms for Peace Awards). Több egy., köztük a bp.-i műszaki egy. tiszteletbeli (műszaki) doktora volt. Kutatásainak eredményeit a vezető hazai és külföldi folyóiratokban számos tanulmányban és több önálló munkában ismertette. – M. Lehrbuch der Radioaktivität (Fr. Panethtel, Leipzig, 1923); Das Element Hafnium (Berlin, 1927); Die seltenen Erden von Standpunkte des Atombaues (Berlin, 1927); Praktikum der chemischen Analyse mit Röntgenstrahlen (E. Alexanderrel, Leipzig, 1933); Radioactive indicators. Their application in biochemistry, animal physiology and pathology (New York–London, 1948); Adventures in radioisotope research. The collected papers of – (I–II. New York, 1962, munkásságának teljes bibliográfiájával). – Irod. Erdey-Grúz Tibor: H. Gy. az új magyar Nobel-díjas (Term, Tud. 1946); Farber, E.: Nobel Prize winners in chemistry 1901–1950 (New York, 1953); Kocsár László: H. Gy. 75 éves (Orv. Hetil. 1960); Asimov' biographical encyclopedia of science ands technology (Garden City, 1964).