Hieronymi Károly (Buda, 1836. okt. 1. – Bp., 1911. máj. 4.): mérnök, miniszter, konzervatív politikus. ~ Ottó mérnök fia. 1861-ben Máramaros vm. főmérnöke lett. 1867-ben állami szolgálatba lépett, a közmunka- és közlekedésügyi min. munkatársa. 1874-től mint államtitkár a folyószabályozási, árvízmentesítési, útépítési és vasútépítési ügyekkel foglalkozott. 1882-től az osztrák-m. államvasutak vezérig.-ja lett. 1875-től szabadelvű párti képviselő. Wekerle első kabinettjében 1892. nov. 19-től 1895. jan. 15-ig belügyminiszter; jelentős része volt az egyházpolitikai törvények létrehozásában, a fővárosi közigazgatás reformjában (kerületi elöljáróságok szervezése) és a fővárosi vízművek létrehozásában. 1898-ban kivált a Szabadelvű Pártból, ahova csak a Széll-kormány kinevezése után lépett vissza. 1903. nov. 3-tól 1905. jún. 18-ig Tisza István kormányában, majd 1910. jan. 17-től haláláig Khuen-Héderváry kormányában újra vállalta a kereskedelmi tárcát. Minisztersége alatt az ipar és közlekedés műszaki fejlesztésének kérdéseivel foglalkozott s különösen a Duna-Tisza-csatorna megvalósítása érdekében fáradozott. – M. A kőutak építéséről és fönntartásáról (Pest, 1868); A közmunkaügyek állami kezelése Franciaországban (Bp., 1874); A magyar vasutak pénzügyi jövőjéről (Bp., 1877); A budapesti Danaszakasz szabályozásáról (Bp., 1880). – Irod. Nekrológ (Az Újság, 1911. máj. 5.); Nekrológ (Vasárnapi Újság, 1912. máj. 14.).