Hilvert Elek (Bp., 1895. nov. 25. – Bp., 1977. júl. 26.): mérnök, statikus, a műszaki tudományok kandidátusa (1966). Oklevelét a bp.-i József Műegy.-en kapta (1919). 1919–1925 között hazai építési vállalatoknál volt statikus. 1925-től 1932-ig a Foresta Románă erdő- és faipari nagyvállalat romániai és lengyelo.-i üzemeinek mérnöke; erdei vasutakat, hidakat, völgyzárógátakat tervezett. 1932-ben a gazdasági válság következtében állását elvesztette, és 1933-ban a SZU-ba szerződött a novoszibirszki Kuzbassugol bányászati tröszthöz. Kiszilovában egy bányagépgyár építését vezette, majd Novoszibirszkben folytatta tervező munkásságát (fatranszport-hidak, silók, szénosztályozók stb. tervezése). 1937-ben tért haza. Itt egy építési vállalatnál kisebb vasbetonhidak építését vezette. 1945. jan. végén a Vörös Hadsereg műszaki alakulataihoz került, polgári alkalmazottként. Részt vett a Ferenc József (Szabadság) és a Horthy Miklós (Petőfi) hidak fa provizóriumainak tervezésében és kivitelezésében. 1945 tavaszán Mistéth Endrével együtt tervezte a forgalomnak 1946. jan. 17-én átadott fél-állandó jellegű Kossuth-hidat, mely 1960-ig szolgálta a fővárosi közlekedést. 1946-ban tervezte a vásárosnaményi közúti Tisza-hidat, 1947-ben Székely Kovács Ferenccel közösen a Ganz Vagongyár vasbeton motorszerelő csarnokát. 1945. szept.–1947. febr. között a bp.-i Margit-híd főépítésvezetője. 1948-ban a bp.-i Bartók Béla úti, kétvágányú acélhíd tervezője volt. 1948. ápr. 1-től az akkori Áll. Építéstudományi és Tervező Intézet ipari osztályának, majd ugyanez év aug.-ában az akkor szervezett Áll. Mélyépítéstudományi Intézet (ÁMTI) mélyépítési főosztályának vezetője. 1949. jan.-ban megkezdte a bp.-i földalatti vasút tervezését. Határidőviták miatt a Metró építésének vezetéséről lemondott. 1950 jan.-jában az ÁMTI mélyépítési főosztályából alakult Mélyépítési Tervező Vállalat ig.-ja. Innen vonult nyugalomba 1958-ban. 1959-ben reaktiválták, és 1970-ig – végleges nyugalomba vonulásáig – az Építésügyi Min. építéstervezési főosztályán működött. Nyugdíjazása után a Mélyépítési Tervező Vállalat tanácsadója volt. – Tudományos tevékenysége elsősorban a ragasztott faszerkezetekkel (rácsos és ívtartókkal) kapcsolatos. – F. m. Építőipari ragasztott faszerkezetek (Bp., 1955); Munkahelyi szerkezetek (Bp., 1961). – Irod. Bonka József: Egy nagy életmű (Magy. Építőipar, 1977. 8. sz.); Jakab Miklós: Társadalmi változás és a magyar értelmiség 1944–1648 (Bp., 1979).