Hobán Jenő (Hosszúfalu, 1912. máj. 9. – Kolozsvár, 1965. aug. 26.): költő, műfordító. A brassói R. Kat. Líceumban érettségizett (1929), a kolozsvári egy.-en jogi abszolutóriumot szerzett (1935). Újságíróként dolgozott az Ellenzéknél, az Esti lapnál (1933- 42), majd a Magyar Népi Szövetség sajtóosztályán, a Világosság szerkesztőségében s Méliusz József mellett a Művészeti Felügyelőségen Kolozsvárt (1946-49), irodalmi referens, könyvtáros, majd irodalmi titkár a kolozsvári Állami Magyar Színháznál 1949-től haláláig. Első versei az Ellenzékben jelentek meg (1932). Verseit és rövid prózai írásait az Erdélyi Helikon, Brassói Lapok, Ellenzék, Esti Lap, Nagyváradi Napló, Erdélyi Szemle, majd az Utunk, Igaz Szó, Előre közölte. Az Ellenzék 1940-es évfolyamában öt folytatásban megjelent interjúja a Házsongárdi temető nagy halottairól 1982-ben újra megjelent Kelemen Lajos művészettörténeti tanulmányainak II. kötetében mint Függelék. Színműveket fordított, többek közt I. L. Caragiale Farsang, Lucia Demetrius Mai emberek, Camil Petrescu Erős lelkek, Arthur Miller Az utazó halála c. darabjait; több verse Octavian Siregau fordításában románul is megjelent. – M. Megsiratnak, de megbocsátnak (versek, Kolozsvár, 1934). – Irod. Szemlér Ferenc: H. J.: Megsiratnak, de megbocsátnak (Erdélyi Helikon, 1935. 2. sz.).