Hofmann Károly (Ruszkabánya, 1839. nov. 27. – Bp., 1891. febr. 21.): geológus, műegyetemi tanár, az MTA l. tagja (1871). A freibergi ak.-n és a heidelbergi egy.-en tanult Bunsen és Kirchhoff vezetésével. 1864-től a bp.-i műegy. ásvány- és földtani tanszékének tanára. 1869-ben az akkor szervezett Földtani Intézet főgeológusává nevezték ki. A Természettudományi Közlöny ásvány- és földtani közleményeinek rovatát vezette. Nagy érdemei vannak Mo. részletes geológiai felvételezésében és a földtani térképezés területén. Tudományos szempontból elsősorban a Ny-mo.-i kövületes devon-rögök földtani viszonyaira, a Budai- és a Mecsek hg. földtanára, valamint a D-i Bakony bazaltjaira vonatkozó vizsgálatai és megállapításai jelentősek, – F. m. A buda-kovácsi hegység földtani viszonyai (Pest, 1871); A déli Bakony bazaltkőzetei (Bp., 1878); Földtani jegyzetek a prelukai kristályos pala-sziget és az éjszak- és délfelé csatlakozó harmadkori vidékről (Bp. 1886). – Irod. H. K. emlékezete (Akad. Ért. 1894).